Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság.

A szerelem mindig kölcsönösségre törekszik és csak a viszonzás révén teljesedik ki. Ha anélkül szeretsz, hogy viszonzásra találnál, vagyis ha szerelmi megnyilvánulásaid nem váltanak ki viszontszeretetet szerelmed tehetetlen, szerencsétlen.

A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz.

Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani.

Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: "sajnálom".

Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut.

Élj úgy, hogy nincs megbánás, akkor jól éltél.

Életünk egyetlen problémája megtanulni szeretni.

Aki tökéletes barátokat keres, barát nélkül marad.

Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni.

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.

Az életben azok a legszebb dolgok, amik váratlanul történnek meg Velünk. Legyen az egy csók, egy ölelés, vagy akár egy kimondott szó, mely során megtanuljuk tisztelni és becsülni a másikat.

Az, aki, soha nem élte át a szerelmet, akár boldog, akár boldogtalan, akár kárpótolta ezért az élet, akár nem, nem élt igazán.

Tudom milyen érzés olyan kicsinek és jelentéktelennek érezni magad amennyire csak egy ember lehet. Hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor készítesz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardoney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot és hogy az ördögbe gondolhattad egyetlen röpke pillanatig, hogy boldog voltál. És néha még arról is meggyőzöd magad, hogy egyszer csak észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyreállnak. És a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni.

Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog ,ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.

El kell távolodni a dolgoktól ahhoz, hogy valóban megértsük őket.

Nem attól félek, hogy elfelejtesz, hanem azt a lányt felejted el folyton, aki voltál.

Tudom, hogy ha reggel felkelek,
Fájó érzés tölti el lelkemet,
Egy olyan érzés, mely nem akar elmúlni,
És ágyamra borulva fogok elhunyni.
Az angyalok már várnak rám,érzem.
Valami húz innen, a végzet,
Én várni foglak téged,
Ne felejtsd, én ott leszek néked!

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

Attól, hogy még különbözöl mástól ne érezd magad különbnek, mert nem vagy az.

Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki!

Amikor megszülettél mindenki nevetett, csak Te sírtál. Éld úgy az életed, ha meghalsz mindenki sírjon és csak Te nevess.

"Nem az az igazi barát, aki ha nevetsz, veled nevet,
Hanem az, aki ha sírsz, letörli könnyeidet. "

1.Mikor szomorú vagy... én is berúgok veled... és kitervelünk valami cselszövést az ellen a nyomorult lélek ellen ... aki szomorúvá tett.
2. Ha látom hogy el vagy kékülve... Hátbaváglak, hogy kiköpjed, ami a torkodon akadt.
3. Mikor mosolyogsz... Tudom, végre sikerült valakit bevinni az ágyadba.
4. Amikor félsz valamitől... Emlékeztetlek rá...minden pillanatban, amikor csak lehet.
5. Amikor aggódsz... mondok neked borzalmas történeteket, hogy mennyivel rosszabb is lehetne... és fejezd be a nyávogást!
6. Amikor meg vagy zavarodva.. Néhány szóval még jobban össze tudlak zavarni.
7. Mikor beteg vagy... ne gyere a közelembe, amíg nem vagy teljesen jól... Nem akarom megkapni a nyavalyád.
8 Ha elesel... kiröhöglek, mert már megint seggre estél.
Egy igazi jó barát segít költözni és elrejteni a holttesteket..

Egy ponton talán elfogadjuk, hogy az álom rémálommá vált. Azt mondjuk magunknak, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb, ha nem álmodunk egyáltalán. De a legerősebbek közülünk, a legmeghatározóbbak, kitartanak az álmaik mellett. Vagy egy új álom előtt találjuk magunkat, amire nem is számítottunk, és felébredve minden ellenére reményt érzünk. És ha szerencsések vagyunk, ráébredünk, minden ellenére, az életünk ellenére, az igazi álom az, hogy képesek vagyunk álmodni

Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra

Eltűnések előfordulnak a tudományban. Egy betegség hirtelen elmúlik, tumorok vesznek el. Felnyitunk valakit, hogy felfedezzük: a rák eltűnt. Megmagyarázhatatlan, ritka, de megesik. Téves diagnózisnak nevezzük. Azt mondjuk, hogy eleve nem is volt. Bármit, csak nem az igazat. Ez az élet teli van eltűnésekkel. A valami, amiről nem tudtunk, és eltűnik, hiányozni fog?

A nap végén, amikor véget ér a stressz, csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani, és úgy tenni, mintha nem törődnénk egymással, általában nagy kamu. Kutatunk, és eldöntjük, kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy, mennyire bántottuk meg őket, akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. Persze a közel néha lehet túl közel. De néha a személyes terünk megsértése pontosan az, amire vágyunk.

Megdöbbentő, hogy a függőségnek mennyi különböző formája létezik. Túl egyszerű lenne, ha csak a drogokról, a piáról és a cigarettáról lenne szó. Azt hiszem, a leszokás legnehezebb része az elhatározás, hogy le akarunk szokni. Úgy értem, okkal lettünk függők, vagy nem? Gyakran, túl gyakran dolgok, amik kezdetben normális életünk egy részét jelentették, egy ponton átlépik a határt, és rögeszmévé válnak, kényszerré, irányíthatatlanná. Ezt a mámort keressük, ezt a mámort, ami minden mást elhomályosít. A függőséggel az a helyzet, hogy sohasem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba, idővel a jó érzés elmúlik, és felváltja a fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg a padlóra nem kerülsz. De honnan tudhatod, hogy mikor kerülsz oda? Mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas. Néha lemondani róla sokkal fájdalmasabb.

Kezdem megérteni, mi a szerelem. Tőled távol a másik felem hiányát érzem. Olyan vagyok, mint egy kétkötetes regény, melynek az első fele elveszett. Ez lehet a szerelem - a teljességérzet hiánya..

Íme három dolog, amire az életben szükséged lehet: szerelem, amitől elgyengülsz, egy kis pia, amitől erőssé válsz, de leginkább jó barátok, akik ott lesznek, mikor az első két dolog miatt a padlóra kerülsz.


A legjobb barátaid azok, akik megértenek akkor is, ha nem mondasz semmit, akik egy órát is várnak mikor te annyit mondtál: 'várj egy percet' és azok, akik melletted maradnak mikor azt mondod: hagyjatok egyedül..

Naná, hogy bírom a 'szingli vagyok, flörtöljünk, jó pasi vagy, igyunk meg valamit' szituációkat, de néha.. néha annyira hiányzik az a 'csókok, ölelések, én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok' féle dolog.

A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta..

A felnőttséggel kapcsolatban az a legnehezebb dolog, hogy mindig azt kell tenned, ami helyes, még akkor is, ha ezzel összetöröd valakinek a szívét..


Ki vagy te, hogy bíráld az életet amit élek? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem is azért élek, hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg arról, hogy a Te kezeid teljesen tiszták..

Te hogy gondolod ezt Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok...meg hisztis, féltékeny, és lökött. De nagyon  tudok szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké  szeretem. Csak van,akinek nem elég, ami én vagyok... de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok se több, se kevesebb lenni. Én így gondolom, innentől rád van bízva, hogy megéri-e..
- Bonyolult? megfejtelek. Problémás? megoldjuk majd együtt. Hisztis? felvidítalak! Féltékeny? rám nem kell.. Lökött? sose árt. Tudsz szeretni? legjobb. És sokáig? akkor még jobb! Nem vagy elég? nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! Rám van bízva? akkor összejövünk előbb utóbb... megteszi ez egy válasznak?

Nem az vagyok
Kinek gondoltál
De ha nem ismersz
Minek gondolsz rám

Az álmok közt az élet olykor játék,
A valóságból nincs több ébredés.

Oldal: Idézetek
Itt mindent megtalálsz... - © 2008 - 2024 - haunatkozol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat